Régi hagyományai vannak ezeknek az alkalmaknak, amikor arcunkat elrejtve megyünk társaságba. A maszka-báloknak, a télvégi vigalmaknak. A farsang utója egyben a tél (remélt) vége, a téltemetés. A mohácsi busójárás utolsó napjának rítusa is a tavasz jöttének reményét sugározza.

Régóta bújunk álarcba, húzunk maszkot, hogy idôszakosan ne ismerjenek fel minket. A törzsi, néhány máig fennmaradt kultúrában ma is gyakori, hogy maszkot festenek vagy húznak magukra az emberek, ha varázsolni vagy elvarázsolódni akarnak. A gyerekek is ösztönösen kedvelik ezt a bújócskát, amihez mi nagy boldogan adunk segédkezet, hiszen nem felejtjük a saját örömeinket a farsangi báljainkon, pláne, ha nyertünk is valamit a remekbesikerült ruházatunkkal.

Jó dolog egy  mesehôs, egy éppen „trendi” filmszereplô életét megkóstolni, ha csupán a ruháját felöltve is, fantáziánkat használva, odavarázsolódni, egy kis idôre azonosulni vele. Minden kornak megvoltak az éppen divatos jelmezei, mindig van aktualitása a választásoknak. Nagymamák, anyukák óriási mûgonddal készítjük ezeket a  holmikat, vagy kölcsönzôbôl hozzuk el pár órára a vágyott öltözéket. Az a tapasztalatom, hogy az együtt készített, az otthon nagy izgalommal kísért „csinálás” az igazi, amikor hetekig lehet tervezni, ügyködni egy-egy álarcon, egész garnitúrán. Amikor az álarc és jelmez viselôje is aktív részese az eseményeknek, akkor lehet maradéktalan a boldogsága is a nagy délutánon. Nem kell megijedni, ha azt gondoljuk, hogy híján vagyunk mûvészi képességeknek. Egy jó ötlet, eltalált színek, de fôleg a gyerekekkel együtt való tevékenység biztos siker. Az álarcra kell koncentrálni, mert az a legfontosabb kellék, hiszen az emberi kommunikáció elsôsorban szemtôl szemben történik Egyszerû anyagokból dolgozzunk, ami egyben jelent olcsóságot is. Újrapapír, papírmasé a legjobb, remekül lehet alakítani, színezni, díszíteni. Használjunk temperát, kevés dextrinnel vagy tapétaragasztóval  keverve. Kicsiknek semmiképpen ne adjunk kezébe akril- vagy szerves oldószeres festékeket, mert kárt tehetnek magukban, egymásban, ruhájukban, környezetükben.  A következô fontos szempont, a kényelmesség, a hordhatóság. A maszknak ne legyen éle sehol, ne legyen kemény, ne nyomjon, és jól lehessen benne szuszogni, remekül lehessen belôle kikandikálni... A fejre jól simuljon és legalább egy estét, délutánt kitartson. Kalapgumi, selyemszalag elegendô a rögzítéshez. Ha több idôt és tartósabb darabot kívánunk készíteni, akkor textillel kombinálhatjuk. Ha archiváló típusúak vagyunk, jó napokat szerezhetünk majdani kamaszgyermekünket a régi álarcaikat elôvéve... A serdülôk a valóságban is szeretnek álarcok, maszkok mögé bújva leselkedni kifelé, keresve az igazi arculatukat, énjüket, kissé félénken próbálgatva sokféle változatot. Jó alkalom lesz régebbi emlékekkel megerôsítenünk a még most kicsikéinket bizonytalanságaikban, mindigvolt, örökre érvényes szeretetünkrôl, közös, csak együtt jól újraélhetô korábbi élményeinkkel.

Jól kikísérletezett álarcokról, készítésükrôl, az álarcok történetérôl, akár terápiás jelentôségükrôl szívesen fogadom kezdeményezô jelentkezéseiket kedves Olvasóimnak. Készségesen beszélgetek, alkotok Önökkel együtt a farsang idején és azon kívül is:

Horváth AnnaMária

hivatásos gyermekvígasztaló