KANGA Egyesület: Az Egészségügyi minisztérium mely rendelkezései azok, amelyek már a várandósokat és a kisgyermekeseket érintik?

Prof. Bódis József: Bezárták a komlói és siklósi kórház szülészeti-nôgyógyászati osztályát, az ottani kismamákat is mi látjuk el. A Terhespathológia ágyszáma lecsökkent 20 ágyról 4-re, de meghagyták azt a korlátot, hogy ha egy osztály ágykihasználása 100 % fölé megy, akkor a fölötte lévôt nem fizetik ki. Az a bizalmas információm van, hogy a napokban a kormány eltörli ezt a korlátot, valami elmozdulás történt a normalizálódás fele, ezzel együtt ez egy olyan futóverseny, amikor a 100 méteren úgy hirdetünk gyôztest, hogy megszabjuk, hogy ne 10 másodperc alatt fusson, mert azzal lehetne világbajnoki csúccsal nyerni, hanem megszabjuk, hogy olyan 13-13,2 s között fussa, akkor lesz világbajnok. Ez egy antihumánus, biztos hogy nem a betegek szempontjait szem elôtt tartó intézkedés.  Ezzel együtt nekünk kell ezt a rendkívül merev és csak a számmisztikából eredô reformintézkedést úgy a betegek felé közvetíteni, hogy mégiscsak egy egészségügyi ellátás jöjjön ki belôle. Ez nehéz, de szép feladat.

K.E.: Több szülészeti osztályt bezártak, megszüntették a szabad orvosválasztás intézményét, körzetek maradtak. A lakóhely befolyásolja-e azt, hogy a vajúdó melyik intézményben szülhet?

Prof. Bódis: Elvileg igen, gyakorlatban mégsem. Ott is megmaradtak a betegek számára azok a lehetôségek, hogy választhatnak intézetet. Van egy beutalási rend, amely számos ellentmondást tartalmaz, e szerint élünk, de aki ide bejön szülni, azt el fogjuk látni. Olyan tilalom nincs, hogy szülô nôt nem szabad máshonnan felvenni, és remélem, ilyen nem is lesz. A szülés sürgôsségi ellátásnak számít, innentôl kezdve számos ilyen beutalás és egyéb dolog nem vonatkozik rá. Ha megfordítom, akkor a kórházigazgató simán mondhatná azt, hogy figyeljetek ide, ennek a kórháznak ennyi a teljesítmény volumene, itt a korlát, 120 szülés fölött ne legyen, mert az már a többi osztálytól veszi el a lehetôséget. Hál istennek nincs ilyen, de elvileg egy kórházigazgató mondhatna ilyet. Ezzel együtt átstrukturálódik a szülészeti nôgyógyászati ellátás, dominálni fog a szülészeti, mert ott nem mi vagyunk a lépéscsinálók,  hanem az élet. Háttérbe fog szorulni a nôgyógyászati ellátás, ami más problémákat fog felvetni etikai
és egyéb ügyeket. Életminôségrôl beszélnek de közben mindent megtesznek ellene, stb. Bezárták Siklóst és Komlót, az a jelentôs beteganyag idejön, mind a szülészeti, mind a nôgyógyászati.

K.E.: Megválaszthatja-e a
várandós, kivel szeretne szülni?

Prof. Bódis: A szabad orvosválasztás nincs korlátozva, a kormány a legutóbbi döntésével azt is annulálta, hogy az volt eddig hirdetve a minisztérium részérôl, hogy július 1-tôl, ha valaki választott orvosnál szül, akkor a költségek 30%-át viselnie kell. A múlt héten eltörölték ezt a rendeletet. Azt gondolom, ez korrekt döntés volt. Ez ugyanis nem az orvosról szól. Úgy kéne ezt az egészet csinálni, hogy a betegekrôl szóljon. Nekünk itt annyi a szerepünk, mint a falaknak, mûszereknek. Mi élô mûszerek vagyunk ilyen értelemben. Véleményem szerint akkor lesz jó egészséges struktúra, szülészetben is és más területen is, ha a beteg érdeke a döntô. Ha mi attól szenvedünk, akkor szenvedünk, az nem érdekes. De ha a beteg érdekét veszik vezérelvként elôre, akkor nem lesz baj.

K.E.: A gyermekágyas osztályon nôtt a beteglétszám a komlói és siklósi betegek ellátásával. A gyermekágyi osztály több ágyat kapott-e a megnövekedett létszámmal összhangban?

Prof. Bódis: Volt 60 ágyunk és a 60 ágyon volt 1560 körüli szülés tavaly. Az idén már több szülés lesz. A 60-ból 20 volt gyerekágyi. Most is annyi van, annyi a különbség, hogy nem 40-el több ágy van ami kompenzált terhespathológiát, nôgyógyászatot, hanem csak 13. A 13 ágyon kell bûvészkedni úgy, hogy közben azon is vannak kismamák, valamint van akkut betegellátás és a daganatos betegeket is meg kell operálni. Ma elkezdtünk trükközni, szó szerint számítógépestül, mindenestül.

K.E.: Ez azt jelenti, hogy hamarabb hazaengedik a kismamákat?

Prof. Bódis: Igen.

K.E.: Van-e arról tudomása, hogy a házi betegellátás átvenné a gyermekágyasok vagy a veszélyeztetett terhesek gondozását?

Prof. Bódis: Aki ellátást igényel,  el lesz látva. Nem volt jó gyakorlat, hogy szülés után 5-6 napot kórházban voltak a kismamák. Rossz maradvány volt. A magyar hölgyek is vannak olyan strammok mint az amerikaiak. Az, hogy a szülés után 3 nappal hazaengedjük a kismamákat, ez rendben van. Nem okoz sem lelki sem etikai problémát. Aki nem tud elmenni, vagy szeretne maradni, meg tudjuk oldani. Két nappal lerövidül a bennfekvés, akinél lehet. Nagy szerepe lenne a védônôi hálózatnak egy ilyen rendszerben, fôleg ha 2-3 nap múlva hazamehetnek a kismamák, mert otthon jobb helyük van, pedig ez is egy jó hely. De otthon mégis jobb. Akkor a védônôi hálózat nagyon tudna segíteni.

K.E.: Sokat beszélnek a városban a klinika és a kórház egyesítésérôl.

Prof. Bódis: Az elvi döntés már évekkel ezelôtt megszületett. Azt látom, hogy keresik a gazdasági törvény és egyéb feltételeit. Most adva van egy személyi konstelláció. Ne legyen jogi személyi akadálya. Két különbözô rendszert összegyúrni nem olyan egyszerû. Szakmai részét könnyûnek látom megoldani. Kicsi a hely a Megyeiben. a klinikán megvan hozzá a hely, de olyan szülôszobában nem akarnak dolgozni. Annyival csökkentették a klinikán az ágyszámot, amennyi a megyeiben van. Nemzeti Fejlesztési Terv II-ben a megyei kórház területén lesz a szülészet, de még nincs kész. Ha egyesülnek, az csak a jelenlegi klinika területén tud lenni, mert ott van hely. De egy olyan szülôszobát nem üzemeltetnék, új traktust tervezek kialakítani. Nem tartanám szerencsésnek, ha az egyesülés után a kismamák egyik fele lent, másik része fent szülne. A megyei szülôszobája nagyon jól lett megtervezve, a színek jól összeállítva, egyszerûen jókedvû, aki itt  dolgozik.

K.E.: Az Egészségügyi rendszer  változása befolyásolja-e a dúlaválasztást?

Prof. Bódis: Nem szabad semmilyen bürokratikus eszközzel tönkretenni azt, amirôl a szülés szól. Magamnak azt fogalmaztam meg, ha nekem egy szülés nem jelent élményt, akkor abba kell hagyni. Ha ez engem nem dob föl, akkor.. csak úgy szabad, ha az ember átérzi, még akkor is, ha néha durva és rossz dolgokat kell csinálni (fogómûtét), meg azt is egy jó cél érdekébe tesszük. Aki ezt nem érzi át, nem oda való.

Maróy Ditta