|
/Egy gyermekvigasztaló feljegyzései
DATEFULLFORMAT
Őszinteségről halottak napja tájánSzámomra igen elgondolkodtató esetet osztok meg olvasóimmal. Egy ismerõs kisfiú nagypapája rövid betegség után meghalt, kórházban. A gyermek és Nagyapja között meghitt szeretet-kapcsolat volt, mindennapos, rituális együttlétekkel. A kórházba természetesen nem vihették be. A család úgy döntött, hogy azt mondják a gyermeknek, hogy Nagypapa elutazott messzire, hosszú idõre, lehet, hogy vissza sem jön Féltek megmondani a valóságot. Természetesen így a temetés is a fiúcska nélkül történt meg. A szeretett Papa halála után néhány héttel a
gyerek "némává" vált, nem evett, nem ivott, beteg lett, kórházba
került. Nem találtak szervi okot, ami a változást indokolta. A gyermek
bánatáról nem tudhattak az orvosok. Egy orvostanhallgató lány hosszasan
faggatta, miután a gyermek képes volt beszélni félelmeirõl, valami
titokról, amit sejtett. A Nagypapa hiánya, abbéli csalódottság, hogy el
sem köszönt tõle elutazása elõtt, az elhallgatott, titkos családi
gyász okozott zavart a kisfiúban. Horváth AnnaMária hivatásos gyermekvígasztaló DATEFULLFORMAT
[
1
]
|
| |