A szeretett Papa halála után néhány héttel a gyerek "némává" vált, nem evett, nem ivott, beteg lett, kórházba került. Nem találtak szervi okot, ami a változást indokolta. A gyermek bánatáról nem tudhattak az orvosok. Egy orvostanhallgató lány hosszasan faggatta, miután a gyermek képes volt beszélni félelmeirõl, valami titokról, amit sejtett. A Nagypapa hiánya, abbéli csalódottság, hogy el sem köszönt tõle elutazása elõtt, az elhallgatott, titkos családi gyász okozott zavart a kisfiúban.
Ha nem õszintén élünk, ha elhallgatunk dolgokat, akár kegyesen is, de hazudunk gyermekünknek, nem vonjuk be õt bánatunk, veszteségünk megélésébe, nagyon rosszul tesszük. A gyerekek érzékenyek, mint egy szeizmográf, a legapróbb jeleket is veszik, és õszinte kommunikáció híján csak a zavart észlelik, a valódi okot nem. A hazugságoknak természetük, hogy gyorsan növekszenek, egyik szüli a másikat.Titkok lappangása megbetegít, leghamarabb a kicsiket, rejtélyes úton hatva, valóságos betegségeket is okozva. Fontos tudniuk gyermekeinknek, hogy akadnak nekünk is nehézségeink, amikor támaszra szorulunk. Ne becsüljük le empátiás képességüket, aminek egyetlen feltétele és ára a mindig nyílt, õszinte kommunikáció. Csemetéink sokat segíthetnek könnyebben átvészelnünk nehéz idõszakokat. Nem is olyan régen még minden természetes volt, a születés, a nagycsaládok együttélése révén, az elmúlás természetessége is ott volt a mindennapjainkban, így nem volt félelmetes. Ha mi tudunk mit kezdeni az életünkhöz, az elkerülhetetlen majdani halálunkhoz való viszonyunkkal, ha néha megállunk és gondolkodunk ezeken a dolgokon, akkor nem lesz nehéz beszélni gyermekeinkkel e fontos történéseinkrõl, hozzá kapcsolódó érzéseinkrõl. Persze az õszinteség a mindennapjainkban kell, hogy jelen legyen, életformánkká váljon. Manapság mintha kiment volna a divatból. Pedig nem érdemes másképp, csak õszintén élni, õszintén érezni, legalább megpr óbálni. Még azt is bevallani, legalább magamnak, amit nem merek.akkor is, ha rossz érzés látnom magamat a tükörben. Gyermekeink nagyon meg fogjákbecsülni ezeket a tõlünk kapott, tanult tükröket, mert csak ezeknek haszn álatával lesz lelkileg teljes családunk és az õ leendõ családjuk élete is.

Horváth AnnaMária

hivatásos gyermekvígasztaló